Tegnap ismét összegyűltünk, mi a Cink olvasói és írói. Ez már a harmadik alkalom volt, ha beleszámoljuk azt az alkalmat is, amikor Laci meghívott néhány olvasót a Gawker bulijára. Bár most egy szomorú apropó hozott össze minket, mint azt tudjátok.

Nagyon sokat nem tudok írni a találkozóról, vázlatszerűen valami ilyesmit képzeljetek el: Amikor odaértem negyed nyolckor, akkor már az utcai asztaloknál gyülekeztek az időben érkezők (pozitív változás volt, hogy a múltkori tüc-tüc zene helyett Motörhead szólt). Aztán felmentünk a galériára. Lelepleztem Anja Kinját. Majd érkeztek még többen. A régebbi írókat képviselte Vincze Miklós és Zubreczki Dávid. Majd lejöttünk az utcára. Majd megérkezett Albert. Később befutott Laci. Fotózkodtunk. Be kellett menjünk, mert ránk zárták a teraszt. De a kemény mag még ekkor is kitartott. Bevallom, én éjfélkor eljöttem, hogy a kislányom szülinapját tudjam majd élvezni is másnap, de a kitartóak négy körül taxiztak haza.

Advertisement

Magam részéről köszönöm mindenkinek, hogy eljött, és talán egyszer még szervezünk ilyen találkozót. Aki szeretné a kapcsolatot tartani az olvasókkal, annak azt tudom javasolni, hogy csatlakozzon valamelyik Facebook csoporthoz.

Ja, és végül a címadó dal. Aminek annyi az apropója, hogy egész reggel ez járt a fejemben ki tudja miért, de azt hiszem illik egy ilyen torhoz.